Utazni nem éppen olcsó mulatság, pláne, ha Amerikáról van szó. De lehet, hogy nem is kell olyan messzire menni: Hozzuk el az úticélt a lakásba!
Férjem Chicago mániás. Őrült nagy rajongója a városnak. Elolvad a látképétől, épületeitől, mindentől, ami ezzel a várossal kapcsolatos.
Gondoltam, meglepem a szülinapjára és Chicagora építem a köszöntést, ünneplést.
Rögtön vettem is egy jó kis Chicago útikönyvet és egy térképet: hogy én magam is fel tudjak készülni, de egyúttal ajándék is. :)
Tehát a lakásunk egy napra Chicagová változott. Kineveztem a lakás egyes helyiségeit Chicago jellegzetes helyeinek. Az előszoba – gardrób lett az elit Magnificent Mile, ami kis túlzással, a mi Fashion Streetünknek vagy Váci utcánknak felel meg. A szerencsés nappali megkapta a Lincoln Parkot a Lincoln Park Zoo-val, a konyha a Navy Pier-ré alakult – ott számtalan vendéglátóipari egység van és mindenféle szórakoztató bűvölet. A fürdőnek jutott a csodálatos és jellegzetes Michigan Lake panoráma, míg a wc-be szorult a Shedd Aquarium. A hálószobába pedig a Millenium Park költözött, férjem egyik kedvenc szobrával a Cloud Gate-tel, vagy ahogy a helyiek nevezik az alakja után: The Bean. (A Bab)
Nyilván nem volt célom és nem is kell arra kell törekedni, SŐT, hogy a megszólalásig hasonlítson az adott helyre és az legyen az érzésünk, hogy valami varázslatos teleportálásnak hála ott is vagyunk. Csupán ki kell emelni olyan jellegzetes elemeket, amik utalnak a helyre vagy meghatározzák azt. Gondolok itt UTCATÁBLÁKra, ÉPÜLET SZILUETTEKre, neves épületekre, feliratokra stb. A fő mondanivaló egy ilyen meglepetéssel az úgyis vagy bizonyos emlékek felidézése, megidézése, vagy ha még sose járt ott az ünnepelt, akkor egy jelképes megjelenítés.
Mindenekelőtt kinéztem, milyen a chicagóiak „Budapest kártyája” (Chicago City Pass), s egy hasonlót le is gyártottam, „ne kelljen már annyit fizetnünk a belépőkért” :))))))))))) Az ember ott spórol, ahol tud. :)
Ez mondanom se kell, rengeteg kutatómunkával jár, vagyis GYORSnak semmiképp nem nevezném. Pláne, hogy jómagam még sose jártam Chicagoban, így ez eléggé nehezítette az előrehaladást. Elolvastam az útikönyvet, kutakodtam a neten, kinyomtattam egy sor képet, infot. Ezután kiválasztottam minden területhez egy – egy jellegzetes látnivalót, képet, felskicceltem sütőpapírra, vagy rámásoltam sütőpapírra (olcsóbb, mint a pauszpapír). És kiragasztottam a lakásban a megfelelő helyekre.
Az útikönyvben kinéztem egy jó kis éttermet, a neten kikerestem a weblapjukat és egy jó kis ételt kiválasztottam. Ezt meg is főztem, jelzésszerűen felskicceltem az étterem nevét egy papírra, majd az étkező falára ragasztottam, csak, hogy tudjuk, hol is ebédelünk. :) (Mellesleg a Table Fifty-two-nál ettünk pisztáciás csirkemellet kuszkusszal, akit érdekel a recept, elküldöm.)
Ha csak ennyit tettem volna is már emlékezetes ajándék lett volna, de el akartam kerülni, hogy bemegyünk a lakásba, körülnézünk, férjem széles mosollyal konstatálja és ízlelgeti, hogy milyen nagyszerű ötlet, kivitelezés, stb. aztán fél óra múlva végeztünk is.
Így részletesen összeállítottam az útikönyv alapján kis összefoglalókat Chicago egyes területeiről, körzeteiről, s ahogy jártuk be a lakás helyiségeit, mondtam, mutattam, ha ki volt nyomtatva éppen… Sőt, a Lincoln Parkban még le is ültünk kicsit a kanapéra (akarom mondani a fűbe :)) és koktéloztunk is.
Ezt nyilván bármelyik várossal meg lehet csinálni, legyen az külhoni vagy magyar. A lényeg, hogy legyenek jellegzetes helyek, amik vagy önmaguktól jellegzetesek, beszédesek, vagy azért mondanak sokat, mert az ünnepeltnek valamiért fontos vagy egy emléket őriz onnan.
Most pedig íme néhány emlékezetes kép a művemről. :) Ha kedvet kaptatok, ne fogjátok vissza magatokat: irány a nagyvilág ... a lakásban! :)
[nggallery id=8]
