Ha irtózol a kvázi öncélú emlék - kéz- és láblenyomat vételtől, a mostani bejegyzésem szeretni fogod! Ezzel a foglalkozással több legyet is üthetünk egy csapásra. Leköthetjük óvodásunk vagy kisiskolásunk felgyűlt energiáit az ünnepek előtti hajtásban (és a magunkét is persze), engedhetjük Nekik, hogy egy nagyot maszatoljanak és nem utolsó sorban még ajándékot is készíthetünk, aminek a nagyszülők igazán fognak örülni! No meg persze emléket is állítunk cseperedő csemetéink tenyérméretéről. Roppant egyszerű és pont annyi ideig tart, amíg a kicsik bírják cérnával. Lássuk.

Vegyünk egy képkeretet, egy papírra rajzoljuk körbe a képkeretben benne lévő papírt, hogy tudjuk, hova helyezzük el a tenyereket, semmi ne lógjon ki. Vágjuk is ki és helyezzük csemeténk elé. Vérmérsékletünkhöz és takarítási kedvünkhöz mérten öltöztessük be a gyereket játszóruhába (ki-ki a lakást, asztalt is, ez opcionális), majd fessük be a kicsi egyik tenyerét fehérre (mondjuk temperával). Persze előtte nem árt még szárazon megmutatni Neki, mit is szeretnénk.

Nyomjuk a kis kezét a papír megfelelő részére és jöhet a másik tenyér, majd lehet kezet mosni. Ha megszáradt, a két tenyér közé rajzoljunk angyalkát. Tekintettel arra, hogy ez egy gyerek alkotás, az Ő kis kezükkel, nem kell most azonnal felsóhajtani, hogy ja, én nem is tudok rajzolni. Albrecht Dürer rézkarcait most próbáljuk elfelejteni és egy egyszerű, néhány vonalból álló, pálcika angyalkát vázoljunk fel a papírra. Ez mindenkinek menni fog. Ha megszáradt, piros szívet rajzoljunk az angyalka kezébe.

Kész is, mehet a keretbe dátummal, esetleg jókívánsággal ellátva.

Képekkel: 

Még van idő karácsonyig ezt elkészíteni.

Jó hangulatot, sok nevetést és szép képeket kívánok!